2008. április 28., hétfő

URÁTAVID

... tudom fontos dolog az, ha tudatában vagyunk, hogy van miből.
De minek?
Mert el fog múlni és csak kidobjuk.
Csak annyi kell, hogy éppen elég legyen.
Se több.
Se kevesebb.
Inkább nem kell semmi sem.

2008. április 24., csütörtök

Vektorok

Mert ha minden lefelé irányul, akkor értelmét vesztik a felfelé nyilak.
Le. De hova?
Mi történik ott?
Ezek szerint most fent vagyunk?
Segítsen már valaki!

2008. április 13., vasárnap

Kék


valószínűsítem mindig is itt volt. Csak a mindig itt lévő dolgok mellett könnyebb elsietnünk.

2008. április 6., vasárnap

Mindent...

Nem tudom mit jelent. Mindent. Lehetetlenség és azt tapasztalom, hogy mégsem az.

2008. április 4., péntek

Weöres Sándor


A képzelet

A Föld a hazugság tisztítótüze; itt minden hazug körülöttünk: a tér
ál-végtelenje, a dolgok ál-valósága, önmagunk ál-sokasága. S az ember-
agyban még az igazság is táncol: egyszerre minden igaz és egyszerre
semmi sem igaz. A hazugság-áradatból az egyetlen kivezető út éppen az,
amely leghazugabbnak látszik: a képzelet. A sok ál-valóság közt
képzeletedre van bízva az igazi valóság helyreállítása. Nem a hegy és
nem a völgy a valódi, hanem a szépség, melyet képzeleted a hegyek-
völgyek formáin élvez; és a jelenség világ ál-végtelenjéből
képzeleteden át vezet az út a benned rejlő igazi végtelenbe.
Más a képzelet és más a képzelődés, ahogy más a beszéd és más a
fecsegés. A képzelődés az élet törvénye szerint működik és az éhen
maradt vágyakat köddel eteti; a képzelet a lét törvénye szerint
működik és amit megteremt, műalkotást, tettet, gondolatot: valódi és
igaz.
A Földön mindaz, ami keletkezik és elmúlik, valóságnak neveztetik;
csak éppen a képzelet tűnik olyannak, mintha teremtményeit a semmiből
húzkodná elő. Az ál-semmi, ahonnét a képzelet merít: a valóság; s a
sok külön-lévő ál-valóságban csak az a valódi, ami bennük semminek,
képzeltnek rémlik: érzékelhetetlen, közös lényegük, a változó
megnyilvánulások mögötti változatlan létezés.

2008. április 2., szerda

Víziszony


... elegem van a számokból, undorodom tőlük. Olyanok, mint mikor vizes vagyok és nehezen száradok meg. Csontig hatol a hideg és a vízcseppek lassan gördülnek le a karomon. Nem érdekelnek a számok.