napokig
évekig
bámulunk kifelé mert nem ez az életünk és csendben maradunk, bár már nem tudjuk jobban összeszorítani a fogainkat és didergünk talán a félelemtől, talán a kétségbeeséstől, talán csak a kimondott szavak súlya nyomja lelkünk, a teher, amely mi vagyunk önmagunknak, amelyet lerakni ostobaság, de mégis megtennénk néha...
...ugye megértesz?
7 megjegyzés:
tedd le a terhet
talán repülni is tudsz
csak egy kicsit
...és aztán minden folytatódik
még mindig?
Nem a szándék hanem a Fontos!
nem értelek
nem a szándék, hanem a tett a fontos?
tudod mindenhez idő kell és nem vagyok az a gyors pali
vagy arra gondolsz, mint P.L. sorstárs, hogy kössem fel magam?
igazatok van!
csak ehhez is idő kell
örülök nektek, akik visszaterelnek a mások által értelmetlennek és ostobaságnak titulált útra.
KÖSZÖNET!
Megjegyzés küldése