álom

Marilyn Monroe néz rám. pedig nem sokat érzékelek a környezetemből.
én nélküli lettem
fáj
egy illat, de az is messziről, egy eldőlt állólámpa fénye.
megszűnt a külvilág.
macska, igen. érzem a tekintetét a hátamon.
a kilégzett levegő az amit belélegzek.
pizzaszelet, hús nélküli, feketeerdő tortával.
valami teaféleség.
sárga, igen a sárga szín.
valami a falon, műalkotás. talán.
fekete öltönyön szőrcsomók.
eső
talán eső
igen eső, hideg cseppek
végigfutnak a hátamon
lemossák a vért
stigmák
átütötték a bőrömet
mint az azbesztszálak
ha egyszer bekerülnek egyre mélyebbre furakodnak
kávéillat
idő
van idő mindenre
megállíthatatlan vánszorgás
üres lélek
feloldódás
a hátam vérben úszik
a gerincemen végigfut a hideg borzongás
a homlokom verejtékes
ki kell nyitnom a szemem
ki kell nyitnom
Marilyn Monroe kacsint rám
jól van Zoli
jó helyen vagy
megérkeztél...