2008. november 3., hétfő

mert


szeretem a vöröseket, az őszt juttatják eszembe
szeretem a kékeket, mert magával ragadnak
szeretem az esőt, amelyek mint a Teremtő könnycseppei hullanak alá
talán éppen a vállamra
szeretem a gyermeki rácsodálkozást az életre
szeretem Amelie-t és az apja kertitörpéjét
no meg ha a babérlevelet kilyukasztják
szeretem azt ahogyan mások látnak és láttatnak
ahogy teszed ezt te is

mert egyszerűen szeretem

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Mikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk.
Kérlek, most engedj meg egy mosolyt magadnak!:)
Az én kedvemért!
P, Ancsi