...csak résnyire

...csak résnyire van nyitva
hogy bepillanthassunk a poros szegletekbe
elfelejtve a sós ízt a nyelvünkön
a ruhánkba ivódott füstöt
és a szoros öleléseket
no meg a színeket amelyek kizárólag szürkék lehetnek
az óraketyegést
és az álomban kimondott mondatokat
amelyek összefüggéstelensége
mámorossá teszi az éjszakát
hogy aztán
reggel megálapíthassuk azért nem értünk semmit
az egészből
... mert csak résznyire volt nyitva