...egyedül

... ketten vagyunk egyedül
... a tömegben magányosan
... ha a szemlélődést választottad
... ne keresd mások tekintetét

... tényleg elhittem

...azt, hogy figyeltek rám
de egy nagy szart
rohantok tovább
csesztek megállni
igazatok van
én meg hazudozhatok tovább
kedvemre

...végre ismét

...itt vannak végre ismét ezek sós cseppek
legördülve nyomokat hagynak maguk mögött
és ürességet, vagy éppen mázsás súlyokat
amelyek csak megnehezítik a repülést

így éppen csak a háztetők csúcsát súrolják lábaim
szerethető szitálás
szertefoszló szerelemfelhő
egyszer vége lesz az esőzésnek
de akkor ezek a sós cseppek
elvegyülnek
feloldódnak
mély barázdáik
megmaradnak
.
hol
vagy?

...pazarló elme

...mint mikor magára mutat az ember és azt mondja ÉN
igen ott fáj a legjobban a mellkason belül valami
mennék és járnám az utat de ott bent van egy ketrec
a rácsai görbék de a szabaduláshoz ez nem elegendő
együtt van minden
és mindenki
no meg a halott állatok a ketrecekben

ez egy másik séta ...

...súlytalan
a három világon kívüli
telve szantálillattal, teaízzel
végtelen séta a vég felé
apró bizonytalan mozdulatok
illúziókkal körbevéve...

...szeretek mozifilmet nézni egyedül.

...az utazási folyamat előkészítése hosszabb mint gondoltam...

"Kibukott angyal üvölt az égre
Rázza az öklét és közben
Festi az arcát fekete-fehérre

Szatírok álma szirének völgye
Apolló torzó fejetlen Vénusz
Táncol az idő körbe-körbe

Szerelmes ember a sötétben félve
Mondja, hogy menjünk a mennybe
De szerintem inkább Mexikóba kéne

Káosz Amigos vitorlát szélbe
Mindenki él, nincs rá igény
Hogy pont az idén legyen világvége

Kiugrom nyomban a földszinti ablakon
Hogy mondjam el hogy ördög vagy angyalom"

Kiss Tibor

...csak résnyire

...csak résnyire van nyitva
hogy bepillanthassunk a poros szegletekbe
elfelejtve a sós ízt a nyelvünkön
a ruhánkba ivódott füstöt
és a szoros öleléseket
no meg a színeket amelyek kizárólag szürkék lehetnek
az óraketyegést
és az álomban kimondott mondatokat
amelyek összefüggéstelensége
mámorossá teszi az éjszakát
hogy aztán
reggel megálapíthassuk azért nem értünk semmit
az egészből
... mert csak résznyire volt nyitva

Wim Delvoye hatása a tudatra, amelynek ébredése a tavasz beköszöntésével válik teljessé

...igen azt gondolom, valami nagy, egyterű lakásban
üzemcsarnok volt régen
olyan rácsos lift visz fel az emeletre
igen ...

utolsó

pszeudohallucináció

csendes csalódások
finom felejtések

botorkálás

én csak használom
a rámtestált időt
s elhallgatok
ha a hó puhasága
befedi arcom

hajnal leánya

találkozunk
mindenben ott vagy és láthatod amint a változatlan változások felemésztik a tüzet
rápillantunk
mindennap bepillantunk a kis zugokba, hátha de mégsem
kimondjuk
valahogy könnyedén, vidáman de őszinteséget mellőzve
megtapintjuk
a hideg és nyirkos hétköznapjainkat, a hideg és nyirkos hétvégéinket
a megismerés
amitől megrémülünk és újabb fejezetek meglétére derül fény

megállunk és
szédülünk

első hó

az első hó
az utolsó séta
valahogy megállt az idő a Szentkirályiban
a szél is csak a környező utcákban süvít
jó dolog mazsolát szemezgetni és
nézni ahogyan arcukat mossák a lányok a hóban
megállt
most már tudom

india

felszállni a legnehezebb
összeszorul a gyomrom
megszűnik a kontroll
egy karnyújtásnyira a haláltól
vagyunk egy páran, akik fent akarunk kiszállni
de előtte kinyomjuk a mobilt, nehogy bezavarja a navigációt
nem tartok semmitől
a zuhanás közben valami zenét hallok a távolból
érzem a csókok ízeit
egyszerre mindet
füstölőillat
látom a tekinteteket
érzek mindent
és tudom, hogy a kezeid
hogy tompítsák a sérüléseket
egy szivacsot csúsztatnak csendben zuhanó testem alá
de tudod
hogy
elkerülhetetlen
a
valóság

már régen túllehetnék az egészen
hamu egy kis edényben
Gangán úszva
vagy elmerülve
révbe jutva
a túlsó parton.

rajta csak rajta

"Szigorúan a kezelési utasítás szerint jártam el.
Beszálltam szépen, rendesen.
Megnyomtam a legmagasabb gombot, amit elértem, és elindult.
De aztán megállt hirtelen."

KFT

újabb séták

körbejárom a tömböt, többször is
harmadszor már fáradok
keresem a tekintetemmel
változatlan.
megállok
kilép a testemből a tudatom
lassan körbejár engem, mint ahogyan én tettem a háztömböt
letapogat
megszemlél
visszatér
nem ez a háztömb
nem ez a környék
távolabb
sokkal

csalódottan továbbálok

félember

körülölel, mint az ősz
közel az ablakhoz fázom egy kicsit
emeld fel, lépj, még egy lépés
aprócskák
töredékek
illúziódarabok
kristálycukorszemcsék a csésze mellett
pára, füst, menekülés
hideg verejték
gyors szívdobogás

az élet, egy lassú öngyilkosság

feloldódás a teremtett világban
hátha van bent valaki
hátha ez is csak egy teremtett világ
hátha van megoldás

lassú,
figyelem, előrefelé
céltalanul

vagy gyors
lépj!

ragyogással teljes

megmagyarázhatatlanul mélybarna, de néha kék
önfeledt, elgondolkodtató és idő nélküli
megmentettél
megmentettem magam

búcsú

... miért a koszos edények jutnak eszembe?
nem tudom, lehet, hogy éppen azért, mert ez a szó nem is létezik igazán.
nekem nem
elfelejthető az a pillanat, amikor a falióra ingáját elmozdítod a függőleges helyzetéből és csak nézed, hogy mit tettél.?
beindítottad, elindítottad, mozgásba hoztad..... működik!
s amint hátat fordítasz neki és elindulsz a másik irányba visszatekintesz és a vállaid felett látod azt, hogy ide-oda jár
te teremtetted

mert

szeretem a vöröseket, az őszt juttatják eszembe
szeretem a kékeket, mert magával ragadnak
szeretem az esőt, amelyek mint a Teremtő könnycseppei hullanak alá
talán éppen a vállamra
szeretem a gyermeki rácsodálkozást az életre
szeretem Amelie-t és az apja kertitörpéjét
no meg ha a babérlevelet kilyukasztják
szeretem azt ahogyan mások látnak és láttatnak
ahogy teszed ezt te is

mert egyszerűen szeretem

megpihenni

lehetetlen dolgok pedig vannak
kialvatlanul,
a kardigán bolyhaiba beletapadnak a páracseppek és néhány óra után több kilóssá hízik
be kell menni valahová
leülni és megszáradni
hiszen nem bírod, a vizet
vagy a számokat?
már szeretném,
szeretném a valószínűségszámítást, a prím számokat,
a színuszt és koszinuszt,
de legfőképp a páratlan számokat
és ha kell,
utálnám a párosakat,
kisütött
a párának már nyoma sincs, de ezek a számok itt a fejemben megmaradtak.

eltűnések

próbálom,
gondolatban meg is teszem
becsengetek
de hová is?
azért mert kitörlöd időnként önmagad az elektronikus világ markából nem jelent semmit
csak talán azt, hogy menekülsz
önmagaddal kellene szembenézni, de nem mersz
kinek adsz igazat?
kire vársz?
Jézus, PL, Winkler, vagy valami japán anime csillag, egy milliomos, egy hippi lelkületű fotós, egy házi kedvenc, egy szippantás a jóból, ki vagy mi?
lépj ki
és ne tűnj el
és
ha lehet
jelöld meg
a
csengőt.

van itt valami

ki akar jönni
nem akarod?
ott van melletted
elsétálsz előtte
átgázolsz rajta
nem látod a bánattól
a füsttől, az alkoholtól
vagy egyéb szerektől
egyre kevesebbet mosolyogsz
egyre kevesebbet olvasol
egyre kevesebbet élsz
ááááááááááááááááááá
újra kell születned
itt az idő

illúzió

nem szeretem, ha egy férficipő úgy kopog, mint egy női
erre gondoltam és nem tudtam eldönteni, hogy hideg van-é vagy langyősz
hátam mögött Jézus, kitárt karokkal de természetesen úgy, hogy a galambok ne férjenek hozzá
vakuk villognak, ez az pajtikák, csak nyomjátok azokat a gombokat
s ekkor eszembe jutott az illúzió
amiket hazavisznek ott azokban a kis gépekben
megteremtették maguknak
mint ahogyan mi is megteremtjük
de a te illúziód nem lehet az enyém
maghordozó vagy
elültetted, kicsírázott és most nem veszed észre, hogy csak gyom
ki kellene kapálni
vagy megvárni a fagyokat

vasárnapok

ma rózsaszín reggelre ébredtem

áááá!

lehullanak az emberek az aszfaltra
ott fekszenek
már alig lehet tőlük lépni
mozdulatlanok
belefáradtak az ugróiskolába
a krétacsonk lassan kimarja a farmerük hátsó zsebét
a hajuk masniba fonódik
nem fáznak
nem félnek
tiszták és mocskosak

betemeti őket
a hó

vagy krétapor

buda

vágyakozásaim
füstösek
lábnyomokat
keresek

pest

"amikor már évek óta úgy kelsz föl,
hogy minden áldott nap
minden csatát meg kell nyerned
mindig be kell bizonyítani,
hogy te vagy a legjobb,
nagyon elkezdtem félni,
hogy mi van,
ha nem én vagyok a legjobb.
nem akartam félni"

részlet:
Antal Nimród
Kontroll
c. filmjéből

nagyon ősz?

arra sétáltam és eltűnt a terasz, akol ücsörögni szoktam
a Vas utcába beköszöntött az ősz
kint szeretnék ülni a kis asztalom mellet
inni a capuccinomat
nézni, hogyan sétáltatják a kutyákat
hogy a színművészetiből kiáramlanak a diákok
hogy a zöldséges néha kijön az üzletből és megigazítja a portékáját
hogy az óráshoz kopott zakójú aktatáskás emberek mennek be
hogy a képkeretező kirakata fél év alatt semmit sem változott
de úgy látszik az első hideg szellő kisöpörte az utcából a teraszt
ott szeretnék ülni.

ősz

... macskák gázolnak át a parkon
kismamák tologatják csemetéiket
hol vannak a többiek?
megállok
érzem a biztonságot és a szabadságot egyben
most azért jobb érzés, mint legelőször

kék

elkalandoznak a gondolatok,
de most nem az idősíkok közötti csapongásaim okozzák,
hanem önmagamban nől egyre nagyobbra az érzés,
tudom hol van a helyem.
végiggondolom pillanatról pillanatra
végig?
kérdéseket teszek fel
naponta egyre többet

néha már válaszok is vannak,
fájdalmasak.

várakozás

"-Ó te gonosz kis cséti, jól tudod, hogy nem szólsz igazat, és csak azért teszed, hogy engem kínozz."
F.W.Bain

...ez nem a múlt,
nem a jövő
és nem is a jelen
én teremtettem meg és nekem van jogom hozzá, hogy elpusztítsam
sokat "fejlődtem" /mondjátok/ ezért jó érzékkel és aránnyal tudom fenntartani az illúziót
de néha kilépek
nem megy nehezen
örömmel tölt el és megsemmisít
tudom ki vagy vzoo

Mindig ilyen történetekre vágytam
hogy olvashassam őket...

álom

Marilyn Monroe néz rám. pedig nem sokat érzékelek a környezetemből.
én nélküli lettem
fáj
egy illat, de az is messziről, egy eldőlt állólámpa fénye.
megszűnt a külvilág.
macska, igen. érzem a tekintetét a hátamon.
a kilégzett levegő az amit belélegzek.
pizzaszelet, hús nélküli, feketeerdő tortával.
valami teaféleség.
sárga, igen a sárga szín.
valami a falon, műalkotás. talán.
fekete öltönyön szőrcsomók.
eső
talán eső
igen eső, hideg cseppek
végigfutnak a hátamon
lemossák a vért
stigmák
átütötték a bőrömet
mint az azbesztszálak
ha egyszer bekerülnek egyre mélyebbre furakodnak
kávéillat
idő
van idő mindenre
megállíthatatlan vánszorgás
üres lélek
feloldódás
a hátam vérben úszik
a gerincemen végigfut a hideg borzongás
a homlokom verejtékes
ki kell nyitnom a szemem
ki kell nyitnom
Marilyn Monroe kacsint rám
jól van Zoli
jó helyen vagy
megérkeztél...

dönteni, dönteni, dönteni

szeretek
egyedül lenni
belenézni arcokba
tekinteteket csenni
kacsintani
grimaszokat vágni
csúnyán enni az ebédet
úgy ülni egy széken, hogy már majdnem fekvés
a füstöt nézni ahogyan elillan
észrevenni a szeplőket egy arcon
észrevenni az anyajegyeket egy háton /ha összekötjük őket, akkor olyan, mint az égbolt, csillagjegyek rajzolódnak ki /
ha görbe egy orr

felezési idő

Hétfő reggel

A HAJNAL LEÁNYA

"-Édes cséti, vajon alhat-e nyugodtan az, ki egész éjen át epedve várja a reggelt? Ó, jaj, miért nincs mindig hajnal? ... Akkor mindig aranyfényben úsznának a lótuszok, és te mindig velem lennél."

vonalak

Gyulai Pál utca

a színeink

na persze, ha be vagy betonozva, mint Amelie apjának kertitörpéje a mini mauzoleum tetején, akkor csak egyetlen gondolatod van: valaki véssen már le a talapzatról.
24 órás gondolat
nincs más
eszedbe sem jut, hogy felemeld a vésőt

Juga

...most lezárult egy és egy új jön.

újabb kérdőjelek

összetörten ébredni még mindig jobb mint nem felébredni?

virágtalan reggelek

ma itt jártál

... tudod, hogy nyitva hagytam a kaput.

Éden Kemping - ALAGSOR

készülődés

"nincs könny, és érzelem sincs
már félelem sincs
ez az egy évem
az utolsó évem
nincs békénk, nincs vigaszunk
nem küzdünk, nem hazudunk
ez az egy évünk
ez van és végünk

hát nincs kiút?"

"maghordozók"