...még egy lépcsőfok

...hiszen ott, azokon az oldalakon
ott a távolban, a színek mögé nézve
hiszen csak kiragadtak, ide az őszbe,
de visszamegyünk...

...bizonyosság

azután meg nem
hullámzik a rét
azután meg nem...

...rituálék

...már, már a lélegzet is
egy szertartás
lassú őszi pára
a szememben...

...kicsi halálaim

a kávéscsésze mélyében
a kirakatokban tükröződve
a csíkos füstbe veszve
csak úgy szemlélődve
ma is velem vannak
csak éppen ott
a pipacsmezők
mögött...

...a kicselezett elme

menekül.
szertelenül...

...levegő

...más ízzel telve,
tenyerek között lehelve...

...na persze

...ha hetekre
csak kis pillantások árnyain
hálószövés közben
irányultságok irányain
emelt fővel
szájról olvasva...

...amikor

sötétedik
csíkszemek
fényeinél
zárójelek
közötti
utazás
vár...

...abban a pillanatban

kiragadott árnyaink megmásíthatatlanok
valószínű valószínűtlenség
az őszi szélben...

...Papaver rhoeas

"A pipacs utak szélén, parlagokon, gyomtársulásokban nő, 1800 méter magasságig."

...színekkel telve

fölnézve csak ernyők védenek
kérdéseinkre válaszul
jól bőrig ázunk...

...ott legeslegközepén

mindenki láthathatja,
a gubancolódások árnyékát

...igen, ez egy olyan város

...ott a magasban
a barlangok mélyén
a világ tetején
a falak nélküliségben
a mezőkön ahol a pipacsok narancsosak
ahol a füstök csíkosak
ahol a körökbe esett a boldogság
ott amögött az ajtó mögött
..............................