van itt valami

ki akar jönni
nem akarod?
ott van melletted
elsétálsz előtte
átgázolsz rajta
nem látod a bánattól
a füsttől, az alkoholtól
vagy egyéb szerektől
egyre kevesebbet mosolyogsz
egyre kevesebbet olvasol
egyre kevesebbet élsz
ááááááááááááááááááá
újra kell születned
itt az idő

illúzió

nem szeretem, ha egy férficipő úgy kopog, mint egy női
erre gondoltam és nem tudtam eldönteni, hogy hideg van-é vagy langyősz
hátam mögött Jézus, kitárt karokkal de természetesen úgy, hogy a galambok ne férjenek hozzá
vakuk villognak, ez az pajtikák, csak nyomjátok azokat a gombokat
s ekkor eszembe jutott az illúzió
amiket hazavisznek ott azokban a kis gépekben
megteremtették maguknak
mint ahogyan mi is megteremtjük
de a te illúziód nem lehet az enyém
maghordozó vagy
elültetted, kicsírázott és most nem veszed észre, hogy csak gyom
ki kellene kapálni
vagy megvárni a fagyokat

vasárnapok

ma rózsaszín reggelre ébredtem

áááá!

lehullanak az emberek az aszfaltra
ott fekszenek
már alig lehet tőlük lépni
mozdulatlanok
belefáradtak az ugróiskolába
a krétacsonk lassan kimarja a farmerük hátsó zsebét
a hajuk masniba fonódik
nem fáznak
nem félnek
tiszták és mocskosak

betemeti őket
a hó

vagy krétapor

buda

vágyakozásaim
füstösek
lábnyomokat
keresek

pest

"amikor már évek óta úgy kelsz föl,
hogy minden áldott nap
minden csatát meg kell nyerned
mindig be kell bizonyítani,
hogy te vagy a legjobb,
nagyon elkezdtem félni,
hogy mi van,
ha nem én vagyok a legjobb.
nem akartam félni"

részlet:
Antal Nimród
Kontroll
c. filmjéből

nagyon ősz?

arra sétáltam és eltűnt a terasz, akol ücsörögni szoktam
a Vas utcába beköszöntött az ősz
kint szeretnék ülni a kis asztalom mellet
inni a capuccinomat
nézni, hogyan sétáltatják a kutyákat
hogy a színművészetiből kiáramlanak a diákok
hogy a zöldséges néha kijön az üzletből és megigazítja a portékáját
hogy az óráshoz kopott zakójú aktatáskás emberek mennek be
hogy a képkeretező kirakata fél év alatt semmit sem változott
de úgy látszik az első hideg szellő kisöpörte az utcából a teraszt
ott szeretnék ülni.

ősz

... macskák gázolnak át a parkon
kismamák tologatják csemetéiket
hol vannak a többiek?
megállok
érzem a biztonságot és a szabadságot egyben
most azért jobb érzés, mint legelőször

kék

elkalandoznak a gondolatok,
de most nem az idősíkok közötti csapongásaim okozzák,
hanem önmagamban nől egyre nagyobbra az érzés,
tudom hol van a helyem.
végiggondolom pillanatról pillanatra
végig?
kérdéseket teszek fel
naponta egyre többet

néha már válaszok is vannak,
fájdalmasak.

várakozás

"-Ó te gonosz kis cséti, jól tudod, hogy nem szólsz igazat, és csak azért teszed, hogy engem kínozz."
F.W.Bain

...ez nem a múlt,
nem a jövő
és nem is a jelen
én teremtettem meg és nekem van jogom hozzá, hogy elpusztítsam
sokat "fejlődtem" /mondjátok/ ezért jó érzékkel és aránnyal tudom fenntartani az illúziót
de néha kilépek
nem megy nehezen
örömmel tölt el és megsemmisít
tudom ki vagy vzoo

Mindig ilyen történetekre vágytam
hogy olvashassam őket...

álom

Marilyn Monroe néz rám. pedig nem sokat érzékelek a környezetemből.
én nélküli lettem
fáj
egy illat, de az is messziről, egy eldőlt állólámpa fénye.
megszűnt a külvilág.
macska, igen. érzem a tekintetét a hátamon.
a kilégzett levegő az amit belélegzek.
pizzaszelet, hús nélküli, feketeerdő tortával.
valami teaféleség.
sárga, igen a sárga szín.
valami a falon, műalkotás. talán.
fekete öltönyön szőrcsomók.
eső
talán eső
igen eső, hideg cseppek
végigfutnak a hátamon
lemossák a vért
stigmák
átütötték a bőrömet
mint az azbesztszálak
ha egyszer bekerülnek egyre mélyebbre furakodnak
kávéillat
idő
van idő mindenre
megállíthatatlan vánszorgás
üres lélek
feloldódás
a hátam vérben úszik
a gerincemen végigfut a hideg borzongás
a homlokom verejtékes
ki kell nyitnom a szemem
ki kell nyitnom
Marilyn Monroe kacsint rám
jól van Zoli
jó helyen vagy
megérkeztél...

dönteni, dönteni, dönteni

szeretek
egyedül lenni
belenézni arcokba
tekinteteket csenni
kacsintani
grimaszokat vágni
csúnyán enni az ebédet
úgy ülni egy széken, hogy már majdnem fekvés
a füstöt nézni ahogyan elillan
észrevenni a szeplőket egy arcon
észrevenni az anyajegyeket egy háton /ha összekötjük őket, akkor olyan, mint az égbolt, csillagjegyek rajzolódnak ki /
ha görbe egy orr

felezési idő

Hétfő reggel

A HAJNAL LEÁNYA

"-Édes cséti, vajon alhat-e nyugodtan az, ki egész éjen át epedve várja a reggelt? Ó, jaj, miért nincs mindig hajnal? ... Akkor mindig aranyfényben úsznának a lótuszok, és te mindig velem lennél."

vonalak

Gyulai Pál utca

a színeink

na persze, ha be vagy betonozva, mint Amelie apjának kertitörpéje a mini mauzoleum tetején, akkor csak egyetlen gondolatod van: valaki véssen már le a talapzatról.
24 órás gondolat
nincs más
eszedbe sem jut, hogy felemeld a vésőt