...do re mi

...mert cseng és bong
és kattan és pattan...
kapocs

...kérdőjelek

...érjétek utol a távolodó pillanatot
amelynek mélyén még érthető az érthetetlen jelzésrendszer
vagy csak úgy gondolom
valahol ott a sajtok között
a dobostortán innen
ez exponálógomb helyett csak a szürkeállományba íródva
soha...

...bárhogyan hívhatod

az
az...

...bejegyzések

Ó, érezz velem
így múlt el a nyár
ami az,
boszorkányosság tízóraira
ami megtörtént
magára adó frappáns banalitás
hálás hálóink, a hiány legalján
kis rózsaszín tudathasadás

...talán

"meguntam félni kockacukor
srácok ki kéri? kockacukor
meguntam félni kockacukor
srácok ki kéri? ez kockacukor
felállok az ágyon a párnát falhoz vágom és azt ordítom
meguntam félni kockacukor
srácok ki kéri? ez kockacukor"

Kiscsillag

...evidencia

...tagadásaim
tagadása...

...kattanástalanul

...félreérthetetlenségeink mögül,
egyszer csak
ott terem...

...végtelen

...hajnali pír

...harmatot hullat...

...cseppek...

...a csiklandós csendben...

...amikor álom kísér

...zenét hallok, de néha csak csend,
az álmaim zaja csak távol süvít
a párna a fejem alá kúszik
kezeim nyújtva kapaszkodnak az ágy peremébe
nem létezem ott,
csak elképzelem...

"hogy én milyennek
képzelem amikor
elképzellek
és elképzelhető
hogy olyannak
képzellek ami
számodra
elképzelhetetlen"

...jó álom ez...
...nyitott szemmel is folytatódik...

...amikor pedig kérdőjelkre gondolok,

mert bennem maradnak sokszor, nem várok válaszokat, nincsenek elvárások,
érzések vannak csak,
keservesen fájó,
kacagóan melengető
tétovázóan maradó
határozottan távolodó
ugye nem gondolod, hogy sohasem gondoltál a végre?
vagy nevezzük bárminek, hiszen csak szavak
a szótárak legmélyén, érthetetlen definíciókkal
talán az ősz, vagy a tél közeledte teszi
mindenhol
mindenben
füstillat terjeng,
a hosszú véget nem érő körmondatokban
és a hosszú véget nem érő hallgatásaimban...

...színtelen semmisség

...csak a pirosak
lent és felül is
a pont, ahová
a tekintet
eltéved...

...R

nem,
nincs,
elillant,
csend.

...végeláthatatlan

...ott minden mögött
az ívek között
a pillanat
amelyben
a halálra
gondolok...

...kozmikus, karmikus

...homályosan látok közelre és távolra, a szemüveg mit sem segít, ha hordanám

...hullámok

...körülfogva, hogy ne szűrődjön be fény és a pupilla legyen tág és az a levegő, az a maradék se tudjon csak úgy elillanni, mert az is fontos, éppúgy mint a pillanatba bújtatott zárójelburkok védő ölelése (még kérdőjelesen is), csak az az énekhang ne lenne a fülben, bár akár Beatles is lehetne, de mégsem az ... nem látszik, de jól vagyok...

...csak azt tudom

...hogy a Nap felkel
pedig nem...
csak a másik oldalamra fordulok...

...kettősség

...apró kis rácsain
szétporlasztva tovarepít
azután nem marad
semmi...