– Egy jelenet, amin dolgozom.
– Miről szól?
– Gustavról.
– Ki az a Gustav?
– Egy élettelen, meztelen test, egész idő alatt a fa közelében feküdt, amelyik mellett Beatrice és Vergilius beszélget.
– Emberi test? Még egy ember?
– Igen.
– Csak úgy ott fekszik a szabadban?
– Nem, a bokrok között. Vergilius talál rá.
– Nem érzik a rothadó test bűzét?
– Van, hogy az élet ugyanúgy bűzlik, mint a halál. Nem érzik.”
Yann Martel
