...itt is esik

...én nem
félek!
...és rohadtul
egyedül
vagyok!

...nyitva van

...annyira halk,
amennyire csak lehet...

...eső nélküli napok

... tiltakozom,
a saját ostobaságom az,
ami a jégesőt mellőzi.
Nem hiszem el, hogy
nem esik!

...a feltételezés nem elég

...konkrétum kell
Eadweard Muybridge
nyomában
az
idő most is távolodik...

...a rajzok

segítenek...

...tej és sajt

...sejt és sál
szél és tél
kedd és fagy
est és fal
éj és csend
szép és hét
itt és most
már és még
én és én
fej és fáj
egy és szer
nem és nem
vér és él
le és le
edd már meg...

...szinte maga is

"És napközben ott a ragyogás, ami néha már elviselhetetlen – olyan sugárzás, ami elkábítja az embert és kilúgoz mindent, az összes repedt felület csillog, szinte maga levegő és irizál."

...ha már ablakok

...átmenetileg nem elérhető

...okapi helyett

„– Ez mi? – kérdezte Henry.
– Egy jelenet, amin dolgozom.
– Miről szól?
– Gustavról.
– Ki az a Gustav?
– Egy élettelen, meztelen test, egész idő alatt a fa közelében feküdt, amelyik mellett Beatrice és Vergilius beszélget.
– Emberi test? Még egy ember?
– Igen.
– Csak úgy ott fekszik a szabadban?
– Nem, a bokrok között. Vergilius talál rá.
– Nem érzik a rothadó test bűzét?
– Van, hogy az élet ugyanúgy bűzlik, mint a halál. Nem érzik.”
Yann Martel