2008. április 2., szerda

Víziszony


... elegem van a számokból, undorodom tőlük. Olyanok, mint mikor vizes vagyok és nehezen száradok meg. Csontig hatol a hideg és a vízcseppek lassan gördülnek le a karomon. Nem érdekelnek a számok.

4 megjegyzés:

(@) macska írta...

Lehetetlen dolog a tökéletesség a földön, mert botránkozó dolgokat művelünk.
Azért esnek botránkozások, mert nem vagyunk tökéletesek.
Ha egy csoport létrejött vannak öntörvényű cselekvési törvényszerűségei:
Bizonytalan felelősség; Egyéni dominancia; Csoportnyomás; Normák.
De létezik valami ami mégis tökéletes ami i. e. 500 körül is az volt, most is az, és. . .
A tökéletes szám, olyan szám, amely egyenlő, a magánál kisebb osztóinak az összegével, ha az 1-et is az osztók közé számítjuk. Így pl.: 6, 28, 496, 8128, 33 550 336 . . .

Vzoo írta...

Tehát a számok lennének a töképetességhez vezető út jelei, amelyek mentén végighaladva nincs más teendőnk, mint lehunyni szemeinket és megpihenni, mert megérkeztünk?

(@) macska írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
(@) macska írta...

A számok valóban jelek, de nem a tökéletességhez vezető utat jelölik, hanem a tökéletességet, mert ők maguk azok, nincs bennük hiba.
Egyeseknek nagy, érthetetlen kék örvény, tengertajték habja, mely a bőrükre tapad, olyan maró lerakódás ami csontig hatol, undorodást kelt.
Náluk a tiszta matematikai érzék jelentkezése igen ritka. . .
Másoknak édes kékség, végeláthatatlan óceán, olyan fátyoltánc, ahol a rejtelmekre váró felfedezőúton mintha magunkat látnánk, könnyű lég, mely felröpít, de megpihenni, megérkezni benne sosem lehet. . .