"Ha elborult elmével a halálban keresnél menedéket, jöjj, ó, jöjj az én tavamhoz.
Hűvös és mély, mérhetetlenül.
Sötét, mint az ábrándok nélkül született álom.
Mélységében egyformák az éjszakák és nappalok, és hallgatnak a dalok.
Jöjj, ó, jöjj az én tavamhoz, ha a halálban keresnél menedéket."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése