2008. június 30., hétfő

amikor megtesszük, szólj, hogy mondjak el valamit

...de addig is órákig
napokig
évekig
bámulunk kifelé mert nem ez az életünk és csendben maradunk, bár már nem tudjuk jobban összeszorítani a fogainkat és didergünk talán a félelemtől, talán a kétségbeeséstől, talán csak a kimondott szavak súlya nyomja lelkünk, a teher, amely mi vagyunk önmagunknak, amelyet lerakni ostobaság, de mégis megtennénk néha...

...ugye megértesz?

7 megjegyzés:

rebeka írta...

tedd le a terhet
talán repülni is tudsz
csak egy kicsit
...és aztán minden folytatódik

Vzoo írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
rebeka írta...

még mindig?

Vzoo írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
rebeka írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
Névtelen írta...

Nem a szándék hanem a Fontos!

Vzoo írta...

nem értelek
nem a szándék, hanem a tett a fontos?
tudod mindenhez idő kell és nem vagyok az a gyors pali
vagy arra gondolsz, mint P.L. sorstárs, hogy kössem fel magam?
igazatok van!
csak ehhez is idő kell

örülök nektek, akik visszaterelnek a mások által értelmetlennek és ostobaságnak titulált útra.

KÖSZÖNET!