nem tudom hogyan kerültem oda.ültem, valami párkányon, néztem magam elé.
kicsit szédültem, remegett a lábam, a tarkóm enyhén bizsergett.
villamosmegálló
sárga csíkok húztak el mindkét irányból.
és akkor beindult
elkezdte
rövid, tőmondatokban beszélt, mint pl.:
-röhejes ez a kutya
-gyönyörű popsi
-marha meleg van
-ronda az a falfirka
döbbenet.
olyan, mint a blogbejegyzéseim.
de akkor lehet, hogy aki hozzám beszél az én vagyok?
de akkor ki ül a villamosmegállóban?
csak egy test?
de tiltakozik a beszélő ellen.
mit keresek itt
mit?
telik az idő.
nem tudom mennyi.
nem fontos.
el tudnék aludni.
itt ülve.
egyedül.
... és a rengeteg ember fel és leszáll a villamosokról.
elindulok.
sántikálva, mert elzsibbadt a jobb lábam.
teszem a dolgom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése