mert bennem maradnak sokszor, nem várok válaszokat, nincsenek elvárások,
érzések vannak csak,
keservesen fájó,
kacagóan melengető
tétovázóan maradó
határozottan távolodó
ugye nem gondolod, hogy sohasem gondoltál a végre?
vagy nevezzük bárminek, hiszen csak szavak
a szótárak legmélyén, érthetetlen definíciókkal
talán az ősz, vagy a tél közeledte teszi
mindenhol
mindenben
füstillat terjeng,
a hosszú véget nem érő körmondatokban
és a hosszú véget nem érő hallgatásaimban...
1 megjegyzés:
" Az egyetlen módja, hogy felülemelkedj az életen, ha a maga teljességében megéled, nem pedig kikerülöd vagy menekülsz előle."
Megjegyzés küldése