2017. október 2., hétfő

Repülők

jönnek és mennek szennyezve az eget ami aláhull és a fejünkön a haj, hajaj, de azért szeretünk repülni. Oda, de megérkezni is és vágyódni, hogy ott még nem pedig már de. Ezek a légterek, ezek a légüres terek, de jó is lent légszomj nélkül tisztán, mint a whiskyt. Kortyolni fent a megmaradt oxigénmolekulákat.
Azt hiszem most veszem
a cipőmet
és
nekivágok, lesz ami lesz.

Nincsenek megjegyzések: