Amikor aznap már harmadszor is szembetalálod magad vele, nem menekülhetsz, csak befogadod.
A részeddé válik.
Te döntesz, hogy szereted, vagy sem. Vagy ő dönt. Nem tudomásul venni. Igen, ez a megoldás, de lehetetlen. (bár ugye tudjuk, lehetetlenek nincsenek, éppúgy mint véletlenek)
Ismételten szembejön.
Próbálsz más utakon járni, megbújni, elrejtőzni, vagy éppen belesétálni a tömegbe, elvegyülni az emberek között, de előtted áll.
Akkor, és ott amikor éppen jól éreznéd magad.
ISMÉTELTEN.
Áll.
Feléd közelít.
Áthatol rajtad.
De ezzel, egy újabb hasadékot hoz létre, amelyből már rengeteg van.
Nem tehetsz semmit.
Te is állsz.
Egyre gyakrabban.
Azt veszed észre, hogy várod a találkozásokat.
Keresed azokat az utakat.
Szereted a sebeket önmagadon.
Hidd el.
Vége lesz egyszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése