vidámtalan és poros, hatalmas tátongó gödörrel, amelyből a homokszemcséket, a szél héha a szemembe, néha a számba fújja.
sétának tűnik, pedig nem az, útkeresés.
meditáció Pesten.
egy monoton magányos maraton, a teljes énnélküliség felé.
levetkőzöm ürességemet és tovább lépek
eldobom a szeretetemet és tovább lépek
nem gyűlölködöm többet, még egy lépés
elvetem a gyönyört és megbotlok a járdaszegélyben
megszabadulok a haragtól és kikerülöm a szembe jövő festőfiút, kinek a barna nadrágján végigcsepegett a fehér festék
kiirtom magamból a hiányt és csak a bennem lévő ürességre koncentrálok.
megérkeztem
itt vagyok
(beszállok az autóba, elintézek pár telefont, irány az iroda, egy újabb előadás, repülés Svájcba, majd értekezlet, piaci részesedés, jutalékos rendszer, nem fizet a partner......)
megérkeztem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése